NÉGYKEZES MASSZÁZS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

"Korábban már voltam jónimasszázson Péternél, aki meglepetésemre nem akart visszaélni felhevült izgalmi állapotommal: azt mondta, te vagy a fontos, az érzéseid, hogy meg tudd élni, nekem párom van, a nőiséged a fontos, hogy megismerd önmagad. Minden mozdulatom hullámzott az izgalomtól, a vágytól, a simogatásától, ettől az ismeretlen érzéstől, a csodálkozástól, hogy ennyi testrészemen tudok érezni, vágytam rá, de azt mondta, te csak engedd el magad, élvezd. Akkor azt hittem, baj van velem, nem kíván, pedig én hagytam volna magam, arra gondoltam, milyen csodálatos barátnője lehet, akit így szeret, hogy így ellenáll. Azóta azonban rájöttem, hogy semmi baj nincsen velem.

A négykezes masszázson, figyelve az eseményeket, beleragadtam a mostba, a pillanatba, elérkezve oda, ahová vágytam. Jelen lenni, nem agyalva azon, mi lesz, mi volt, csak a mostra figyeltem.Közben szólt a zene és kellemes, lágy simogatást éreztem, amely mint egy hullám áradt végig rajtam. A törülköző, amit rám terítettek, mintha életre kelt volna, kellemesen hullámozva a testemen, azon dolgozva, azt üzenve, megtisztulsz. Megtisztulsz a félelmeidtől, mindattól, ami gátol, mindattól, ami az útjában áll annak, hogy jól érezd magad, minden pillanatban, minden mozdulatban, hogy segítsen jelen lenni, megélni mindent. Olyan volt, mintha kívülről néztem volna magamat.

A hangjáték hatására azt láttam, hogy valaki karjaiba vesz és felemel. Azt éreztem, hogy a szellemek jöttek segíteni. Azt éreztem, láttam, van a fejem, a saját világommal és egy élettelen test, amin a nagy szellemek dolgoznak, amit ide-oda pakolnak, amelyben nincs élet. Láttam szétesve, darabokban és azt éreztem, mint egy kirakóst raknák össze. Mintha az életemen dolgoznának, mert mindig azt gondoltam, nem lehet csak ennyi az élet, mindig azt keresem-kutatom magam körül, de soha nem találom, csak vagyok én egy világgal a fejemben, ők meg ezt rakják össze. Az életet körülöttem.Mostanában sokat gondolok arra, hogy a testem saját intelligenciájára bízom a természetes gyógyulást, mert hiszem, hogy öngyógyítók vagyunk. Látva ezt boldogság járt körül, hogy most már minden rendben lesz, mert látom, most mindent a helyére állítanak. Egy mosolygós, elégedett, nyugodt arcformát láttam, aki mosolygott - rájöttem én vagyok, eggyé váltam a zenével, doboltam, élveztem a ritmust, az ütemet, a zenét és már az ő szemével néztem, ahogy gyógyítanak. És közben néztem az élettelen testem, ahogy összerakják, ahogy töltik meg élettel. Amikor már összeraktak, egy lágy érintést éreztem a derekam körül, amely mint egy prés hullámzott végig rajtam, kipréselve mindent, ami nem szolgálja a fejlődésemet. Nem volt fájó, nem volt kellemetlen: mint egy hullám, amely tovaviszi a fájdalmaimat.

A simogatásuk, az érintéseik mind egy-egy hang a fejemben: "Figyelj! A mostban vagy! Megérkeztél. Csak figyelj, ne félj! Hagyd magad, add át magad, engedd meg, fogadd be, bízz bennem, én lélegzem helyetted, add át magad, engedd meg."

Levegőt sem kapok, amikor az ajkaimon elkezdek érezni egy simogatást, aminek minden mozdulata azt üzeni, lélegzem helyetted, lélegezz. Közben látom, ahogy egy másik kéz az élettelen testembe életet rak. Érzed, érzed, lélegezz - volt a hang a fejemben. Éreztem, ahogy lélegzem, közben meg a hasam táján éreztem egy érintést, mint egy nyomás, hasított belém, lágyan, gyengéden, kinyomva, kipréselve minden rosszat, mindent, ami nem oda való, néztem, ahogy dolgoznak rajtam, néztem, ahogy újjáéled a testem. De mozdulni még most se tudtam.

Először Anett gyógyított, fogalmam nincs, mit csinált, mintha a nőiségemet csinálta volna, csak az volt bennem, csináld, csináld és láttam, hogy mint egy táncosnő ring a testem, azt éreztem, mintha a gyönyörű testem még gyönyörűbb lenne, öngyógyító. Eszembe jutott, hogy a testem saját intelligenciájára bíztam a gyógyulást és most megérkeztem. Már éreztem a testemet, eggyé váltam újra vele, lélegeztem, éreztem az életet. Jó érzések zuhatagát éreztem, ahogy dolgoznak rajtam.

Mintha a leghatalmasabb mágneses mező lennék, éreztem a kiáramló energiát, amit nem tudtam, hogy engedjek el - egy szuperhősnek éreztem magam, akinek hatalmas energiája van. Mondtam is nekik, töltekezzetek, nyugodtan érjetek hozzám, mert azt éreztem, jut mindenkinek és szükségem van arra, hogy hozzám érjenek, hogy átadva nekik is az energiát töltekezzenek, érezzenek, mert most mozdulni sem merek. Mozdulni sem tudok ettől az egész élménytől, ettől a csodálattól, ettől a varázslattól, amiben most részesültem - csak az ámulat marad, amit nem kísér már gondolat, hogy nem hiszem el, mert hiszen már többször megtapasztaltam az életemben a varázslatot, a csodálatot, az ámulatot, a bámulatot, a hihetetlent, az elképzelhetetlent, de ezt az energiát még soha. Éreztem magamban mostanában, de így ebben a formában, hogy én vagyok egy hatalmas mágneses mező, még nem. Az érzés csodálatos. Érdekes megtapasztalás, érdekes, hogy most nem az érzéseim domináltak, csak a határtalan, végtelen energia, ami én magam vagyok."